„Az emberek – fordult felé Geralt – szeretnek szörnyeket és szörnyűségeket kitalálni, mert akkor ők maguk kevésbé tűnnek szörnyűnek. Amikor halálra isszák magukat, rászednek valakit, lopnak, kantárszárral verik a feleségüket, éheztetik az öreganyjukat, szekercével verik agyon a csapdába esett rókát, vagy nyilakkal tűzdelik tele a földön élő utolsó egyszarvút, szeretnek arra gondolni, hogy mégiscsak szörnyűbb náluk a Mora, aki hajnalhasadtakor a kunyhókat járja. Olyankor ezzel könnyítenek valahogy a lelkükön.
És könnyebb így élniük.”
Andrzej Sapkowski – Az utolsó kívánság (Vaják 1.)